Paudits Zoltán
Utolsó érintés
A korlátnak dőlve hangosan ziháltam, arcomon csorgott a veríték és az ingem is teljesen átázott. Negyedik emelet, intenzív osztály, olvastam a folyosó ajtaja fölött. Felitattam arcom a zsebkendőmben, majd mély lélegzetet véve átléptem a tizenegyes kórterem küszöbét.
A leengedett reluxák csak vékony csíkokban engedték be a forró júniusi napnak aranysárga fényét, de melegének zöld utat adtak. Lehetett vagy harminc fok a szobában. Tétova fejmozdulattal pásztáztam körbe a termet, keresve azt az arcot, mely annyi éven át olyan sokszor mosolygott rám. Egy hófehér hajú nénike hideg és idegen tekintete meredt arcomba a szürkés félhomály függönye mögül. - Mama, - motyogtam elcsukló hangon és megpróbáltam összeszedni magam. Mire ágyához érek mosolyt kell festeni arcomra, még akkor is, ha lelkemben lyukakat rág a kétségbeesett szomorúság.
Leültem mellé és félve két tenyerem közé fogtam megfáradt, ráncos kezét. Éjjeliszekrényén pici gyertya karcsú, halvány vörös lángja táncolt, olvasztotta a hófehér viaszt. Még sohasem hallottam ekkora csendet. Mintha a világ összes csendje idegyűlt volna ebbe a szobába. Még sosem éreztem ilyen idegennek őt, a mamát, ki elkényeztetett finom kelt kalácsaival, messzi tájakra vitte képzeletem érdekes, ízes történeteivel, vizes borogatást tett homlokomra amikor beteg voltam. Mennyi emlék, régi szép kép. Hova lett? Hol van ő, a mama? - kérdezem értetlenül, vádlón a csendet, a semmit....és nincs felelet.
Szeméből kihunyt már a csillagok fénye, elszunnyadt a létet sugárzó parázs. Üres, fáradt szürkeség terítette rá takaróját. Végigsimítottam arcát, letöröltem a szeme sarkában csillogó könnyet, fölé hajoltam és megcsókoltam homlokát. Éreztem, ahogy gyöngéden megszorította kezem, mintha sejtené, talán ez az utolsó érintés, földi élete utolsó pillanata, örök és megismételhetetlen.
Szemében boldog mosoly ült, körülötte hófehér angyalok szálltak, felemelték messzi csillagok fölé, ahol most is táncol virágos réteken, fut a mezők hűs fövenyén és reményszirmokat hint le a földre, odaadva nekünk szívének minden szeretetét.