A szívemmel írok
11-09-16 2011. szept. 16. 13:41, gitka, 3 komment
Kategóriák: Gondolataim /szomorúfűz/
A szívemmel írok
Lement a Nap. Fénycsíkok aranylanak vakítva. Beesteledett. Vége ennek a napnak is. Borongós arcok, homályos ablakok jelzik szelíddé válva. A szél elült, a madarak is pihenni tértek. A fák is leengedték lombruháikat, hogy így védjék a virágokat. Megnyúlnak az árnyak. Elcsendesedett a kinti világ, a mennyország felettünk.
A szívemmel írok Neked. Ütemesen dobbanva, soronként, pillanatonként. Suttogó lélekpostám szárnyal feléd. Sóhajommal száll a neved. Az égbolt csillagszikráit küldöm Neked, hogy ragyogtassák életedet. Szemed aranylóan fénylik a végtelenből, könnyek csillognak benne.
Távolról ringatlak. Életem minden pillanata csöndembe zárva. Az ezüst Holdnak suttogok az álmatlan éjszakámban. Simogató az éji csönd. A titkokat megőrizve suhannak az álmok tova.
*
Hajnalodik. Az égbolton színes csíkokat fest az álomból ébredő világ. Azúrkék az égi óceán, sugárszálak lövellnek át a színeken. Madárdal zeng, a város hangjai kúsznak felénk. A hajnalfény már ébren lel. Selymesen lépked a reggel, harmatcseppeket szórva széjjel. Langyító, ragyogó napsugarak, harsány színek az ébredéssel. Kinyílik a horizont, az ébredő Föld. Pilláink alatt fények lobbannak. Galambpár turbékol megszokott helyén, a tetőn. Lélegzik a reggel, s e reggelben - szívemmel írom – szeretlek!
Szomorúfűz
Szuhanics Albert - Naplemente
11-09-16 2011. szept. 16. 13:37, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Szuhanics Albert
Szuhanics Albert
Naplemente
Az ég halk zsoltárt énekel,
mély altató zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.
Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkedénk.
Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S véle együtt nyugszunk le
mélyén hűs haboknak.
Álmodván, az ő álmait,
milyen lesz holnapunk?
Kihunyó fénye vánkosán
nagy álmodók vagyunk.
Sötét a táj, sötét az ég,
ragyog a holdsugár.
Ezüstös fénye megtalál,
s az arcunkon szitál.
Lebben a szél, fodroz a víz,
vadvirág illatozz!
Aludj, pihenj fáradt napunk,
szép álmot harmatozz!
Álmodj fényes szelekről te,
álmodj kék eget!
Kék egeden játszadozó
fehér felleget.
Álmodj dolgos emberekről,
kalászok kazalban.
S a te fényed ott ragyogjon
az arató dalban!
A sugarad mindent éltet,
növényt, s állatot.
És a világ boldogsága
ha álmod álmodod.
Mirian - Ott
11-09-16 2011. szept. 16. 13:36, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Mirian
Mirian
Ott
ott légy velem
hol majd a hajnal
tükröt tart elém…
hol felébrednek
meggyötört álmaim
hol az eget
csak kéknek láthatom
hol borút
csak az ősz tovatűnő
árnyai festenek
hol a nap rólunk regél
útja során boldogan!
ott fogd kezem
s maradj velem
hisz velünk nevet
a bennünk rejlő
szép világ.
Katona Bálint - szerelemben ...
11-09-16 2011. szept. 16. 13:34, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Katona Bálint
LadyMoon- Hogy mi az illat?
11-09-16 2011. szept. 16. 13:32, gitka, 1 komment
Kategóriák: LadyMoon
LadyMoon
Hogy mi az illat?
http://www.youtube.com/watch?v=xxU4y3ip5T0
Friedrich Hebbel:
Szonett-je után szabadon.
Hogy mi az illat? Van, aki azt mondja rá - semmi.
Hisz csak érzékeljük, de nem tudjuk birtokunkba venni.
Csak egy pillanatig tart s már lebeg is tovább,
De mi lelkünkbe rejtjük az illanó csodát.
Hogy mi is az illat? Kérdezd a beteget,
Aki már tudja, hogy - számára - nincs több kikelet,
De szívében még egy homályos vággyal,
Együtt szárnyalna az utolsó nyárral.
Virág illatú szél ringatná lázban égő testét,
S felidézne számtalan csöndes nyári estét.
Végül lelke szabadon szállna a szélbe,
Oda, ahol örök csend van és isteni béke.
Ahol, csenddé szelídülnek a fájó sóhajok,
És végső pihenőt lelnek a vándorok.
S talán nagyobb gyönyörrel lesz megáldott,
Mint azok, akik szedhetnek még igazi virágot.
Bognár Barnabás - Nélküled, Uram
11-09-16 2011. szept. 16. 13:31, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Bognár Barnabás
Bognár Barnabás
Nélküled, Uram
Lehetek az emberek szemében
és bárhol, bármiben legnagyobb,
Nélküled nem élet az életem,
nélküled én semmi vagyok.
Közeledhetek célom felé,
de odáig mégsem juthatok,
Mert a saját erőm nem elég,
nélküled én gyenge vagyok.
Sötétben a gyémánt sem ragyog,
szívem éjében én sem láthatok,
Csak ha hozzá a fényt te adod,
nélküled elveszett vagyok.
Lehetek az emberek szemében
és bárhol, bármiben legnagyobb,
Nélküled nem élet az életem,
nélküled én semmi vagyok
A szeretet keresi a helyét
11-09-16 2011. szept. 16. 13:27, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: .kaktusz
.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
hogy a szeretet keresi a helyét,
és ha nem talál magának ideálist,
beéri a kevésbé azzal is…
az ember megszeretni
sok mindent képes,
igaz szeretettel
szerethet állatot, festményt,
zenét olthatatlanul,
de talán minden más szeretet,
ami nem embertől emberre irányul,
az olyan, mintha a szépséges virágot
nem termőföldbe ültetnék…
az a szeretet tágulni nem fog,
nem fog menni magba,
átterjedni mindenre, mindenhova…
mintha egy különleges szép zenét
csak egy ember hallgatna
szobába bezárva…
szeretet ez is, szeretet az is,
hogy mégis miben más?
talán abban, ha az ember
embert szeret meg igaz szeretettel,
az a virág jó talajba kerül,
elkezd szaporodni, terjedni,
a szeretet által az ember
a világot szereti meg
lépésről lépésre az egészet,
kutyástól, festménytől,
virágostól, zenéstől együtt…
az állat, a festmény, a zene
szeretete megmarad annak,
aminek megszületett,
nem lesz belőle világszeretetet.
2011. szeptember 08.
Nagy István Attila - Csodavárás
11-09-16 2011. szept. 16. 13:26, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Nagy István Attila
Nagy István Attila
Csodavárás
Ülök a monitor előtt,
Faggatom az arcodat
Retusálom a bolond időt,
S amint elmerülök arcod igézetében,
Eltűnnek a sebek, s tizenkét év előtti
Önmagad néz vissza rám.
Úgy látlak mosolygósan, mint a fény ragyog,
Átvilágít minden elevent,
S bennem is életre kel,
Ami már végtelen útra készült.
Hittem, hogy ez örökre megmarad,
Mert belehalok arcod igézetébe,
Tekinteted játékos suhanásába,
Amint körbefut rajtam
S elbújik a szemhéjam alatt –
Behunyt szemmel várom a csodát.
Szabolcsi Erzsébet - Körforgás
11-09-16 2011. szept. 16. 13:25, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Szabolcsi Zsóka /Erzsébet/
Szabolcsi Erzsébet
Körforgás
Szikra voltam,
lánggá lettem,
fellobogva
lángra leltem,
lángnyelvekkel
ölelkeztem,
ellobbanva
hamu lettem.
Hamu voltam,
füstté válok,
füstként felhők
közé szállok.
felhőhabként
messze futok,
esőcseppként
hozzád hullok.
Eső cseppje,
ennyi voltam,
amíg hozzád
eljutottam.
Arcod, tested
megismertem,
a talpadnál
földdé lettem.
Hideg földre
mikor fekszel,
nem tudod még,
mit cselekszel -
Szerelmesen
hozzád bújva
lobbanok fel:
szikra újra.
Lelkes Miklós - Nyár vége
11-09-16 2011. szept. 16. 13:23, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Lelkes Miklós
Lelkes Miklós
Nyár vége
Együtt lengtek az ágak, hinták.
Tündér sütött ki palacsintát.
Álomba ért köténye széle.
Kék csendült rá konyhánk kövére.
Az ablakon nyárvégi hangok
darázsdongása átaranylott.
Bűvös diókban csöppnyi székek
hallgattak halkuló meséket.
Szél gyorsult világvégi réten
felhő, szépség futótüzében.
Kilengtek, lengtek ágak, hinták,
múltba villanó óraingák.
A kék elcsengett, elfelejtett.
Arany derengi át a csendet.
Elcsillogott másik világba
a darázskirály koronája.
Gligorics Teréz - Mért menjek
11-09-16 2011. szept. 16. 13:22, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Gligorics Teréz/Teru/
Gligorics Teréz
Mért menjek
Mért menjek az úton tovább,
Miért? Csakhogy nézzek vissza,
S lássam amint könnyeimet
Az út pora miként issza?
Mögöttem már mély a tenger
Mely a törött szívből áradt,
Élve van ott eltemetve
Minden órám, s minden bánat.
Pillanatra reménykedek,
Biztat, bátorít a lélek,
Holdvilágos éjszakákon
Égnek majd még szenvedélyek…
Végül mégis útra kelek…
Könnyes szemmel nézek vissza,
Valahol a láthatáron
Reményem a múlt már issza….
Paudits Zoltán - Úttalan utakon
11-09-16 2011. szept. 16. 13:20, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Paudits Zoltán
Maczkó Edit - Sors(ok)
11-09-16 2011. szept. 16. 13:18, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Maczkó Edit
Maczkó Edit
Sors(ok)
Nyirkos a lépcső
korhad a testem
szóra szomjazom
üres a lelkem
mindenki átlép
nem vesznek észre
szememet vájja
nap éjsötétje
nyálkás hüllőként
csúszok bénán
ordíthatnék
de tűrök némán
tüdőm hörög
véres a hajnal
fogadj örökbe
hófehér angyal…
Sándor Gyula - Merengés
11-09-16 2011. szept. 16. 13:12, gitka, 1 komment
Kategóriák: Sándor Gyula
Sándor Gyula
Merengés
Rezgő nyárfák tikkadt lombján,
Bágyadtan bóbiskol a nyár.
S az öreg templom büszke tornyán,
A múló idő is, néha meg-megáll,
Majd lomha szárnyakon lassan tovaszáll.
Mint szomjas rónán a szélfútta, ziháló homok,
Talpam alatt kínok lehelte századok,
Kiszáradt, fájdalmas könnye csikorog.
S messze fenn a büszke Hargitán,
Egy bús régi dal halk sóhaja száll.
Melytől a komor sötét fenyvesek,
Páraszagú, nyirkos teste is megremeg.
Féltőn átfonja gyökerük, őseink elárvult hantjait,
Elfeledte már e nép, múltunk hős, dicső nagyjait.
S te; vén Európa; mostoha ősanyánk,
Hozzád kiált, kezedtől megcsonkított hazánk.
Most asztalodhoz hívsz? Vajon miért?
Hogy enyhítsd szívünkben a szenvedést?
Vagy csupán cseléd kell, a készülő lakomán?
Hol a fő fogás, megmaradt hazám?
Nem tudom; csak érzem, hogy fáj a csend,
És elpattant valami idebent.
Foszló reményem, elnyűtt kabátja megkopott.
Már nem takarja el, a megsebzett tegnapot.
Hisz amíg dőzsöltél, dupla pohárral,
Mi szenvedtünk helyetted is.
Most pedig méregetsz, a mammon kosarával,
Mint kivert ebet, engem is.
Félek, már nincs erőm elhinni neked,
Hogy felébredt, elveszett becsületed.
Meggyötört drága hon, hát Istenhez kiáltok.
Szentséges Úr, áldd meg kérlek,
Magyarországot!
dPanka - Hol van az-az idő ...
11-09-16 2011. szept. 16. 13:08, gitka, 1 komment
Kategóriák: dpanka
dPanka
Hol van az-az idő...
http://www.youtube.com/watch?v=11jRGKltoYU
Hol van az az idő, az elszállt röpke pillanat, mikor még másként éltük a nyarat, s más reménnyel vártuk a tavaszt. Amikor bizakodva néztünk előre. Tele pezsgéssel, ifjú lázzal, ifjú hévvel. Tervezve tettel, és cselekedettel, hogy majd mi, majd mi, megváltjuk a világot...
Hova szálltak a régi virágszirmok, s nőttek fákká lombosodva, előttünk rengeteg minden újjal. Átszakítva erős gátakat. S hittük: nincs lehetetlen, aki nem mer lépni az tehetetlen. Igen, akkor előre néztünk, majd lesz szerető család, karrier, szép otthon, téli este, meleg kandalló mellett ülve. Igen, elszállt régi pillanatok, mikor együtt koptattuk a padot. S éltünk meg akkor nehéznek hitt, de önfeledt boldog éveket. Mégis nem tudva, mi lesz, sikerül-e amit akartunk és elterveztünk? Hol van az utolsó nap, hol van kimondva, hogy ilyen gyorsan múljon minden óra, mint egy ki nem mondott gondolat. Nehéz elhinni 25 év, azóta eltelt, a remények vágyak útra keltek, talán be is teljesültek. Kinek mit hozott a sors, és kinek mi volt fontos. Nem számit, most itt vagyunk újból, együtt, és a régi időkre gondolunk, arra, amikor először találkoztunk, arra, hogy volt közös titkunk, barátságunk. Arra, amikor a szerelem harmatos illatai ránk permeteztek, néha nevetve, néha könnyezve cseppeket. S most emlékezünk, hisz lassan már nem előre, hanem hátra tekinthetünk. Elmúltunk negyven, a hajunk deresedik. De nem baj, csak éljünk még sokáig, hogy tudjunk még- még emlékezni.
A mai nap legyen a múltnak szép töredéke, szívünkben legyen béke, örüljünk egymásnak, úgy legyen majd vége. Hisz ettől lesz szebb és jobb az élet. Hiszen az emlékek is megszépülnek...